Hogyan segíthetünk a gyerekeknek megbirkózni a traumával
A Multikulturális Információs Központ a Dán Menekültügyi Tanáccsal együttműködve és az engedélyével kiadott egy tájékoztató brosúrát arról, hogyan segíthetünk a gyermekeknek a traumával való megbirkózásban.
Hogyan segíthetsz a gyermekednek
- Hallgasd meg a gyermeket. Hagyd, hogy beszéljen a tapasztalatairól, gondolatairól és érzéseiről, még a nehézekről is.
- Hozz létre napi rutinokat és fix időpontokat az étkezésekre, lefekvésre és így tovább.
- Játssz a gyerekkel. Sok gyerek játékon keresztül dolgozza fel a szorongást okozó élményeket.
- Légy türelmes. A gyerekeknek újra és újra ugyanarról a dologról kell beszélniük.
- Ha úgy érzed, hogy a dolgok túl nehézzé válnak, vagy a traumák súlyosbodnak, keress fel egy szociális munkást, tanárt, iskolai védőnőt vagy egészségügyi központot.
Fontos vagy
A szülők és a gondozók a legfontosabb emberek egy gyermek életében, különösen akkor, amikor a gyermekeknek segítségre van szükségük a traumatikus élmények feldolgozásában. Ha tudjuk, hogyan befolyásolják a traumatikus élmények a gyermekeket, könnyebb megérteni az érzéseiket és a viselkedésüket, és könnyebb segíteni nekik.
Egy normális reakció
Az agy stresszhormonok termelésével reagál a szorongást okozó élményekre, amelyek éber állapotba hozzák a testet. Ez segít nekünk gyorsan gondolkodni és cselekedni, így túlélhetjük az életveszélyes helyzeteket.
Ha egy élmény nagyon intenzív és hosszan tartó, az agy, és néha a test is, éber állapotban marad, még akkor is, ha az életveszélyes helyzet már elmúlt.
Támogatást keresek
A szülők is átélhetnek traumatikus eseményeket, amelyek negatívan befolyásolhatják jólétüket. A trauma tünetei a szülőktől öröklődhetnek a gyermekeikre, és akkor is hatással lehetnek a gyerekekre, ha nem élték át közvetlenül a szorongató helyzetet. Fontos segítséget kérni és...
beszélj valakivel a tapasztalataidról.
Beszélj a gyerekkel
Sok szülő kizárja a gyermekeit a felnőttekkel folytatott beszélgetésekből a nyomasztó élményekről és a nehéz érzelmekről. A szülők úgy hiszik, hogy ezzel védik gyermekeiket. A gyerekek azonban sokkal többet érzékelnek, mint amire a felnőttek gondolnak, különösen, ha valami nincs rendben. Kíváncsivá és aggódóvá válnak, ha valamit titokban tartanak előlük.
Ezért jobb, ha mind a saját, mind az ő tapasztalataikról és érzéseikről beszélsz a gyerekekkel, gondosan megválasztva a szavaidat a gyermek életkora és megértési szintje alapján, hogy a magyarázat megfelelő és támogató legyen.
Traumás események
A trauma egy normális reakció abnormális eseményekre:
- Szülő vagy közeli családtag eltűnése, halála vagy sérülése
- Fizikai sérülés
- Háború megtapasztalása
- Erőszak vagy fenyegetések szemtanúja
- Menekülés otthonról és hazából
- Hosszú távollét a családtól
- Fizikai bántalmazás
- Családon belüli erőszak
- Szexuális bántalmazás
Gyermekek reakciói
A gyerekek sokféleképpen reagálnak a traumára. Gyakori reakciók a következők:
- Nehézségek a koncentrációban és az új dolgok elsajátításában
- Düh, ingerlékenység, hangulatingadozások
- Fizikai panaszok, például gyomorfájás, fejfájás, szédülés, hányinger
- Szomorúság és elszigeteltség
- Szorongás és félelem
- Monoton vagy túlzó játék
- Nyugtalan és izgága
- Sokat sír, sokat kiabál
- Ragaszkodva a szüleikhez
- Nehézség elaludni vagy felébredni éjszaka
- Ismétlődő rémálmok
- A sötétségtől való félelem
- Hangos zajoktól való félelem
- Félelem az egyedülléttől